"Menjünk Kukutyinba zabot hegyezni!"
Ferencszállás a Maros bal partján, a 43-as főút két oldalán helyezkedik el
Szeged és Makó között. A községet 1828-ban alapította a deszki Báró Gerliczy
Ferenc. Alapításakor összesen 52 háza és 202 lakosa volt. A területen virágzó
dohánytermesztés folyt. A báró majorrendszert alakított ki, szerződött
dohánykertészeket alkalmazott, akik az év nagy részében családjukkal együtt
dolgoztak és laktak itt, a Nagymajorban. A hely az egykori katonai térképen így
volt jelölve: pa Kukutyin, azaz Kukutyin puszta. A település gyorsan fejlődött,
mert az itt letelepedők szorgalmas munkával akarták bizonyítani hozzáértésüket
és megszolgálni a beléjük vetett bizalmat. Ez a szorgalom ma is jellemző a Ferencszállásiakra.
A kukutyini terület az 1880-as évek idejében zabbal volt bevetve, de az éppen
akkor tetőző Maros miatt a földeken nem lehetett dolgozni. A leleményes
parasztemberek nem akarták, hogy veszendőbe menjen a termés, ezért csónakokba
ültek és úgy vágták le a zab "hegyét", a kalászát. Innen ered a
szólás:
"Menjünk Kukutyinba zabot hegyezni!".
"Nagy vót a deszki határ, na! Hozzátartozott Kukutyin is. A mostani
Ferencszállást hívtuk Kukutyinnak. Itt a báró dohánytermelői dolgoztak.
Kukutyinból lött Ferencszállás község. Azelőtt nem vót ott falu. A
dohánytermelőkbül származott a falu népe. Akkó osztán a báró Gerliczi
uralkodott itten. Sok cseléggye vót, mind magyarok..." "A ferencszállási
majorba kaptak a bárótú házhelyeket. Mindönkinek adott egy lánc fődet.
De nagy szögénység vót ottan. Hát oszt vót egy szögény embör. Bemönt
Deszkre, kérte a bárót, aszongya: - Lögyön szíves, segíccsön. Olyan
szögény vagyok, hogy kúdúni járok. De már a sé használ, nem adnak
kenyeret. - Eriggy - aszongya - Kukutyinba zabot högyözni! Hát osztán
emönt az intézőhöz, vagy még akkó ispány vót. Emönt az ispányho, ide
Ferencszállásra, ide a majorba. Mondta neki: - Ispány Úr, kéröm! A
méltóságos úr eküdött ide Kukutyinba zabot högyözni. - Na eriggy! Modjad
a csősznek, hogy te is beállsz! Ájjá be te is! Ehhö tudni köll, hogy a
zab mán mögnőtt, szóval feje is vót neki, csak víz vót a föggyin, jó
térgyig érő. Oszt a fejit késsel, mög kaszával szödték, mög amivel
tudták. Errű lött a mondás: "Kukutyinba zabot högyözni." Kukutyinnak
mondták a majort, pedig Ferencszállás. Azé hítták Ferencszállásnak, mer a
báró Ferenc vót..." – írja egy régi elbeszélés, és ettől pontosabban mi
sem tudnánk összefoglalni a kukutyini tudnivalókat.
Kiegészítésként mindössze annyit jegyeznénk meg, hogy egy ténylegesen is
Kukutyinként ismert települést Romániában is találhatunk, ahol a Prut
melletti Cucuteni községet nevezik így a csángók. Ez a hely azonban nem a
zabhegyezésről, mindinkább az 5-7000 éves neolitikumi leleteiről híres.